Az Eltékozolt ifjúság pár száz évvel korábban játszódik, mint a Nemzetközösség saga, azaz annak az első kötete, a Pandóra csillaga. Mivel előzménykötetről van szó, én sokkal többet vártam tőle, és sokkal több információt, ami a Nemzetközösséghez és annak technológia fejlődéséhez vezetett. Érdekes világot épített fel Hamilton, de sok helyen csalódnom is kellett. Egyrészt nagyon pozitív technológia előrehaladást vázolt fel, ami az egészségügy területén várható, illetve a gyógyszeriparban. Mégis pesszimistán állt az űrutazáshoz. Egyes jóslatai már napjainkban is megvalósultak, mint pl. a visszatérő rakétahordozó. A Brexit is napjainkban már valósággá vált, miközben a regény világában még mindig csak az unióellenesség dúl. Ráadásul Brüsszelezésben sincs hiány, ami kicsiny országunkban még csak pár éve lett divat. Szóval, politikailag már igencsak előrébb tartunk, mint ahogy azt Hamilton elképzelte. Nagy csalódás volt számomra ez a regény. Egy hamiltoni világra számítottam, ami szépen fel van építve, és bepillantást nyerhetünk az egyes emberek életébe, hogy jobban megismerjük a kort és annak kihívásait. Helyette mit kaptunk? Egy kis sci-fit, amit igencsak a háttérbe tol Jeff viagrás köde, meg persze a konfliktusa a fiával, Timmel. Az elején kapunk egy kis ízelítőt a jövőről, illetve két dugás között is néha becsúszik egy-két tudományos vagy társadalmi magyarázat, hogy aztán ismételten beborítson mindent a korlátok nélküli, vad, perverz szex. Mindössze a vége felé kapunk egy kis szexmentes övezetet, amikor már beüt a baj, és végre egy kicsit több időt szán Hamilton a világra.