Tizedik fejezet Huss és pöcc! Malfoy alig akart hinni a szemének, mikor látta, hogy se Harryt, se Ront nem csapták ki a Roxfortból. A két fiú eléggé kimerültnek tűnt ugyan, viszont csodás hangulatban voltak. A találkozásukat a háromfejű kutyával másnap reggel már nem rémálomnak, hanem izgalmas kalandnak tartották, és alig várták a folytatást. Harry időközben beszámolt Ronnak a Gringotts-beli eseményekről, és arról a gyanújáról, hogy a titokzatos csomag Roxfortba került. Most már ketten találgatták, hogy mi lehet az, amit ilyen szigorú óvintézkedésekkel kell védeni. - Vagy roppant értékes, vagy nagyon veszélyes - vélte Ron. - Esetleg mindkettő - bólintott Harry. Akárhogy is, csak annyit tudtak bizonyosan, hogy a titokzatos tárgy körülbelül ötcentis. További információk nélkül nem sok esélyük volt a rejtély megoldására. Úgy tűnt, se Neville-t, se Hermionét nem izgatja különösebben, hogy mit rejt a kutya alatti csapóajtó. Ami Neville-t illeti, őt csak az érdekelte, hogy soha többet ne kerüljön a bestia közelébe. Hermione a történtek után szóba se állt Harryékkel, de a fiúk szemében ez inkább jutalom volt, semmint büntetés. Örültek, hogy végre nyugtuk van a minden lében kanál lánytól, és zavartalanul tervezgethetik, hogyan fizessenek meg Malfoynak. Nagy örömükre, alig egy hét múlva az ölükbe 35-1pottyant a bosszú tökéletes eszköze - egy postai küldemény képében. Aznap reggel, a postabaglyok szokásos érkezésekor, minden szem egy hosszú, vékony csomagra szegeződött, amelyet nem egy, de hat kuvik cipelt be a nagyterem ablakán. Harryt is legalább annyira érdekelte, hogy mi lehet a csomagban, mint bárki mást, és igencsak elcsodálkozott, amikor a kuvikok épp az ő reggelijébe pottyantották terhüket. Aztán odaröppent még egy bagoly, s karmai közül egy levél hullott a csomagra. Harry előbb a levelet bontotta ki. Nem is bánta meg, hogy így tett, mert a papíron ez állt: NE NYISD KI A CSOMAGOT AZ ASZTALNÁL! Az új Nimbusz Kétezresed van benne. Ne verd nagydobra, hogy seprűt kaptál, mert akkor az összes elsős akar majd egyet. Ma este lesz az első kviddicsedzésed. Oliver Wood hét órakor vár a pályán. McGalagony professzor Harry alig tudta leplezni kitörni készülő örömét, mikor átnyújtotta Ronnak a levelet. - Egy Nimbusz Kétezres! - suttogta irigykedve Ron. - Még a kezemben se volt ilyen, soha! Gyorsan befejezték a reggelit, hogy legyen idejük még az első óra előtt felmenni a hálóba, és kibontani a seprűt rejtő csomagot - azonban még a lépcsőig sem jutottak el, mikor Crak és Monstro állták el az útjukat. Malfoy is felbukkant; kivette Harry kezéből a csomagot, és megtapogatta. - Ez egy seprű - állapította meg, és irigykedését megvetéssel palástolva visszadobta Harrynek a csomagot. - Ezt nem úszod meg, Potter: az elsősöknek nem lehet seprűjük. Ron nem bírta türtőztetni magát. - Ez nem akármilyen ócska seprű, hanem egy Nimbusz Kétezres. Mit is mondtál, milyen van neked otthon? Kométa Kettő-hatvanas? - Ron rávigyorgott Harryre. - A Kométák jól néznek ki, de egy Nimbusznak a nyomába se érnek. - Te beszélsz, Weasley? - vágott vissza Malfoy. - Még egy törött nyélre sincs pénzetek! Vesszőnként gyűjtitek össze a seprűre valót. Mielőtt Ron válaszolhatott volna, Flitwick professzor bukkant fel Malfoy könyöke alatt. - Ugye, nem veszekedtek, fiúk? - nyekeregte. - Potter egy seprűt kapott csomagban, tanár úr - árulkodott Malfoy. - Igen, igen, tudok róla - bólintott mosolyogva Flitwick. - McGalagony professzor említette, hogy kivételesen engedélyezték. Milyen márkájú? - 65 -