- Na tessék! - dühöngött Ron, miközben mind a négyen a kilincset rángatták. - Most már esélyünk sincsen! Szapora lépéseket hallottak: Frics futva közeledett, Hóborc kiáltásait követve. - Álljatok félre! - csattant fel türelmetlenül Hermione. Elvette Harry varázspálcáját, megérintette vele a zárat, és ezt suttogta: - Alohomora! A zár kattant egyet, és az ajtó kitárult. A szökevények beiszkoltak rajta, és halkan behúzták maguk mögött. Azután nekiszorították a fülüket, és hallgatóztak. - Merre mentek, Hóborc? - hallatszott Frics hangja. - Ki vele, gyorsan! - Mondd, hogy "légyszíves". - Ne húzd az időt, nyögd már ki, merre mentek! - Nem mondok semmit, ha nem mondod, hogy "légyszíves" - kényeskedett a szellem. - Rendben: légyszíves. - SEMMI! Hahaha! Azt mondtam, nem mondok "semmi"-t, ha nem mondod, hogy "légyszíves"! Hahahaha! - Hóborc suhogva elhúzta a csíkot, faképnél hagyva a szitkozódó Fricset. - Azt hiszi, ez az ajtó zárva van - suttogta Harry. - Ezt megúsztuk... Szállj le rólam, Neville! - Neville ugyanis már vagy egy perce húzogatta Harry köntösének ujját. - Mit akarsz!? Harry megfordult - és azonnal látta, mit akar Neville. Az volt az érzése, hogy az ajtón át egy lidérces álomba sétáltak bele. Nem egy teremben voltak, ahogy először hitte, hanem egy folyosón: a harmadik emeleti tiltott folyosón. És most már azt is tudták, hogy miért tiltották ki őket onnan. Egy borzalmas kutya nézett farkasszemet velük. A szörnyeteg akkora nagy volt, hogy teljesen kitöltötte a padló és a plafon közti helyet. Nem is egy, hanem három feje volt, három pár vérben forgó szemmel, három lengő cimpájú orral és három gőzölgő pofával, melyekből nyáltól csöpögő, nagy, sárga agyarak villantak ki. A szörnyeb mozdulatlanul állt, és hat szemével rájuk meredt. Harry tisztában volt vele, hogy csak azért élnek még, mert a bestiát meglepte hirtelen felbukkanásuk. Ha azonban magához tér meglepetéséből, beváltja, amit mennydörgő morgása ígér. Harry a kilincs után nyúlt - Frics és a halál közül inkább Fricset választotta. Ahogy kihátráltak a lezárt folyosóról, kis híján átestek a küszöbön. Harry gyorsan becsapta maguk mögött az ajtót, azután csatlakozott társaihoz. Nem is szaladtak, hanem szinte repültek a folyosón. Frics addigra már valószínűleg máshol kereste őket, mert nem futottak a karjaiba - bár pillanatnyilag az se zavarta volna őket. Csak egyet akartak: minél messzebb kerülni a szörnyetegtől. Addig rohantak, amíg visszaértek a Kövér Dáma portréjához a hetedik emeletre. - Hát ti meg hol jártatok? - kérdezte csodálkozva a Dáma, rendetlenül lógó köntösük és verejtéklepte, kipirult arcuk láttán. - Nem érdekes - zihálta Harry. - Disznóorr, disznóorr. - A portré utat engedett. A szökevények átmásztak a lyukon, és remegő tagokkal lerogytak a klubhelyiség karosszékeibe. Jó ideig egyikük sem szólt semmit. Neville egyenesen úgy festett, mint aki soha életében nem fog többé megszólalni. - Hogy juthat valakinek az eszébe, hogy egy ilyen szörnyet tartson egy iskolában? - szólalt meg végül Ron. - Pont az ilyen bestiáknak találták ki a kutyaiskolákat. Hermione is kilihegte magát, és újra volt ereje pörölni velük. - Ti nem láttok a szemetektől? - csattant fel. - Meg se néztétek, hogy mi van a bestia alatt? - Gondolom, padló - tippelt Harry. - Nem a lábát néztem, hanem a három fejét. - Nem a padlóra gondolok. A kutya egy csapóajtón állt. Világos, hogy őriz valamit. Hermione felállt, és lesújtó pillantást vetett a fiúkra. - Remélem, elégedettek vagytok magatokkal. Meghalhattunk volna, vagy, ami még roszszabb, kicsaphattak volna minket. És most, ha nem veszitek zokon, lefekszem. Azzal faképnél hagyta őket. Ron tátott szájjal bámult utána. - Nem vesszük zokon - mondta. - Úgy csinál, mintha mi kértük volna, hogy jöjjön velünk! Harrynek azonban nem Hermione utolsó mondata ütött szöget a fejébe, hanem egy korábbi. A kutya őrzött valamit... Hogy is mondta Hagrid? "Ha biztonságba akarsz helyezni valamit, a Gringottsnál jobb helyet nem találsz - bár Roxfort talán még jobb." Harry most már sejtette, hol lehet a hétszáztizenhármas széfből kimentett piszkos kis csomag. - 64 -