folyosókon haladtak, melyek falára ezüst csíkokat festett a magas ablakokon át beszűrődő holdfény. Harry minden saroknál felkészült rá, hogy Fricsbe vagy Mrs Norrisba ütköznek, de egyelőre szerencséjük volt. Felosontak egy lépcsőn a harmadik emeletre, és a trófeaterem felé vették az irányt. Malfoy és Crak még nem voltak ott. A kristályüveg tárlók itt-ott megcsillantak a holdfényben - ezüst és arany kupák, pajzsok, plakettek és szobrok körvonalai sejlettek fel bennük. A szökevények végigaraszoltak a fal mentén; tekintetüket a terem két végében nyíló ajtókra szegezték. Harry elővette a varázspálcáját, felkészülve Malfoy meglepetésszerű támadására. Teltek-múltak a percek. - Késik - suttogta Ron. - Lehet, hogy beijedt. Ekkor zaj hallatszott a szomszédos helyiség felől. Mind a négyen összerezzentek. Harry felemelte a pálcáját, de ekkor egy hang ütötte meg a fülüket - s aki beszélt, az nem Malfoy volt. - Szimatolj körül, cicuskám, hátha valamelyik sarokban ólálkodnak. Frics volt az, és Mrs Norrishoz beszélt. Harry intett társainak, hogy kövessék, azzal eliszkolt a terem másik vége felé. Alighogy a sereghajtó Neville is kisurrant az ajtón, Frics belépett a trófeaterembe. - Itt vannak valahol - hallatszott a gondnok hangja. - Biztosan elbújtak. - Erre gyertek! - Harry már suttogni sem mert, csak szájával formálta a szavakat. Hosszú csarnokba kerültek, ami tele volt lovagi páncélokkal, s hallották, hogy Frics egyre közeledik az ajtóhoz. Sietve elindultak a páncélok között, de Neville egyszer csak felvisított. Futni kezdett, de elbotlott, és estében elkapta Ron derekát. Ennek az lett az eredménye, hogy mind a ketten nekizuhantak az egyik páncélnak. A karambol akkora csörömpöléssel járt, hogy akár a kastély összes lakója is felébredhetett volna rá. - Futás! - kiáltotta Harry, és mind a négyen hanyatt-homlok rohanni kezdtek a teremben. Hátra sem néztek, hogy Frics követi-e őket. A teremből kiérve egy folyosón találták magukat, s az egy másik folyosóba torkollott. Harry vezette a csapatot - hogy merre, azt maga sem tudta. Az egyik falikárpit mögött titkos átjáróra bukkantak. Végigszaladtak rajta, és a bűbájtanteremnél bukkantak ki. Arról mindannyian tudták, hogy nagyon messze van a trófeateremtől. - Azt hiszem, leráztuk őket - zihálta Harry, és homlokát törölgetve nekidőlt a hideg kőfalnak. Neville a térdére támaszkodva hörgött és lihegett. - Megmondtam... Én megmondtam - zihálta Hermione, és kezét a futástól szúró oldalára szorította. - Vissza kell mennünk a Griffendél-toronyba - szólt Ron -, amilyen gyorsan csak lehet. - Malfoy átvert téged - állapította meg Hermione. - Ezt te is tudod, ugye? Esze ágában se volt elmenni a találkozóra. Frics viszont tudta, hogy valaki a trófeaterembe készül. Biztos Malfoytól kapta a tippet. Harry igazat adott a lánynak, de ezt a világért sem vallotta volna be neki. - Gyerünk. Ha azt hitték, túl vannak a nehezén, tévedtek. Alig néhány lépés után kilincs kattant, és valami kirepült az osztályteremből, ami mellett elmentek. Hóborc volt az. A szökevények láttán kéjesen felsikkantott. - Fogd be a szád, Hóborc... nagyon kérlek. Ki fognak rúgni minket miattad. Hóborc heherészett egy sort. - Éjfélkor sétafikálunk, elsőskéim? Ejnye-bejnye. Elkapják a frakkocskátokat. - Ha nem árulsz el minket, nem kapnak el. - Ugye, tudjátok, hogy szólnom kellene Fricsnek? - szenteskedett Hóborc, de szemében csintalan fény villant. - Persze a saját érdeketekben. - Eredj az útból! Ron elvesztette a türelmét, és a szellem felé suhintott. Ezzel nagy hibát követett el. - MÁSZKÁLÓ DIÁKOK! - rikoltott fel Hóborc. - MÁSZKÁLÓ DIÁKOK A BŰBÁJTAN- TEREMNÉL! A szökevények átbújtak a lebegő szellem alatt, és menekülőre fogták a dolgot. A folyosó azonban zsákutcának bizonyult - az ajtó, amibe ütköztek, zárva volt. - 63 -